A kiszámítható és alacsony villamosenergia-árak időszaka a COVID-világjárványt és az orosz-ukrán háború kitörését követően véget ért, Európának pedig új energiapiaci kihívásokkal kell szembenéznie. Az Oroszországtól való energiafüggés csökkenésével a drágább amerikai olaj és cseppfolyósított földgáz (LNG) szerepe megnőtt. Az európai zöld átállás miatt pedig hangsúlyosabbá váltak a megújuló energiaforrások az energiamixben. A megnövekedett gázárak következtében azonban számos európai országban szélsőséges kilengések és egyenlőtlenségek jelentkeztek a gázpiachoz szorosan kapcsolódó áramárak tekintetében. A piaci integrációval kapcsolatos célkitűzések ellenére – a megújuló energiaforrások bevezetésével egy újfajta piaci dinamika jelentkezett az európai villamosenergia-piacokon. Ez egyrészről a negatív áramáras órákszámában, másrészről pedig a kiugróan magas eseti energiaárakban mutatkozik meg, tudtuk meg a portfolio.hu oldalán. A teljes cikk itt olvasható.

Az egyes energiaforrások költségei

A villamosenergia árára egyszerre hatnak időjárási, piaci, technológiai és szabályozási tényezők. A piaci viszonyok közül fontos kiemelni a kereslet és a kínálat egyensúlyát. A keresletet a fogyasztók árérzékenysége és az általuk vételezni kívánt villamosenergia mennyisége alakítja. A kínálatot pedig főként az egyes termelési technológiákból összeálló energiamix befolyásolja, mely három forrásból származik: fosszilis, megújuló és nukleáris. A kategóriák tovább bonthatók: a fosszilis csoporton belül a gáz és a szén, míg a megújulóban a nap- a szél-, a víz- és a geotermikus energia ára a meghatározó.

Mivel az egységnyi energia (ez lehet 1 kWh vagy 1 MWh is, a cél, hogy ugyanaz a mennyiség képezze az összehasonlítás alapját, ezáltal könnyen összehasonlíthatók a különböző erőműtípusok) megtermelésének ára az egyes országok sajátosságaitól függ, ezen források ára legjobban az úgynevezett "élettartamra vonatkoztatott fajlagos energiaköltséggel" (levelized cost of energy, vagy LCOE) hasonlítható össze.

Az elmúlt másfél évtizedben a legnagyobb mértékben (85%-kal) a napelemes technológia LCOE-je mérséklődött, köszönhetően a gyártás méretgazdaságosságának, illetve a naperőművek széleskörű elterjedésnek.

A szárazföldi szélenergia ára a szélturbinák egyre jobb hatékonysága, valamint a működési költségek (OPEX) csökkenése miatt pedig több mint felére mérséklődött. A tengeri szélenergia ugyan még jelentősebb (65%-os) LCOE-mérséklődést tudhat magáénak, ennek ellenére 2023-as szintje magasabb, mint a szárazföldi szélerőművek által megtermelt energiáé (BloombergNEF, New Energy Outlook 2023). Mivel termelési stabilitása a tengeri széljárások sajátossága miatt egyenletesebb, így jobb bevételi lehetőségekkel is kecsegtet.

A folyóvizes vízenergia változatlanul képes az energia olcsó és megbízható termelésére, a víztározós erőművek használatában rejlő lehetőségek pedig az energia tárolásában mutatkoznak meg (IRENA, Renewable Power Generation Costs in 2023). Helyspecifikusságuk és magas tőkeberuházási (CAPEX) igényük miatt azonban nem váltak versenyképesebbé az elmúlt szűk másfél évtizedben.

A geotermikus (és biomassza-) technológia sok tekintetben mutat hasonlóságot a vízenergiával: bár alkalmas az energia folyamatos termelésére, helyspecifikus jellege miatt kevéssé számít elterjedtnek Európában (Fraunhofer ISE: Levelized Cost of Electricity- Renewable Energy Technologies).

Indexkép: pexels, illusztráció