Jelentős változások előszelét hozhatja az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen a Professzorok Tanácsának legutóbbi ülése. Az oktatók egy része szerint az elmúlt években súlyosan sérült az intézmény autonómiája, miközben politikai és fenntartói befolyás nehezedett az egyetem működésére. A tanácskozáson éles kritikák hangzottak el a tanárképzés átalakításáról, Takaró Mihály egyetemi szerepéről, valamint az egyház és az egyetemi vezetés viszonyáról. A professzorok végül egyhangú döntéssel indították el az egyetem működésének átfogó felülvizsgálatát, amelynek célja az autonómia megerősítése és a szakmai önrendelkezés helyreállítása.

Komoly vitákat és átalakulási törekvéseket hozott az elmúlt időszak az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem életében. A Professzorok Tanácsának legutóbbi ülésén több oktató is nyíltan bírálta az elmúlt évek egyetemi irányítását, az egyházi fenntartó szerepét, valamint az általuk politikai befolyásként értékelt folyamatokat.

A tanácskozás egyik központi témája Takaró Mihály egyetemi szerepvállalása - többek között zsidózása - volt. A 444 korábbi beszámolója szerint Takaró az elmúlt években jelentős befolyást gyakorolt az egri tanárképzésre, tanterveket véleményezett, tantárgyak megszüntetését kezdeményezte, és oktatói, hallgatói fórumokon is rendszeresen megjelent.

Pap József történész, az autonómiát célzó kezdeményezés egyik vezetője a Professzorok Tanácsának ülésén úgy fogalmazott:

„Elfogadhatatlan volt, hogy egy felhatalmazással nem rendelkező külső szereplő közvetlenül avatkozzon be az oktatás szakmai kérdéseibe, minősítsen oktatókat, vagy hallgatók jelenlétében tegyen vállalhatatlan kijelentéseket.”

A történész szerint az egyetemi vezetésnek már korábban fel kellett volna lépnie az ilyen jellegű beavatkozásokkal szemben.

„Ennek nem lett volna szabad megtörténnie, és az ilyen jellegű politikai nyomást vissza kellett volna utasítani” – hangsúlyozta.

A vita során több oktató is arról beszélt, hogy szerintük az egyetem autonómiája az elmúlt években jelentősen sérült. Többek között azt kifogásolták, hogy a szenátus jogkörei beszűkültek, egyes kinevezéseknél a szakmai szempontok mellett a felekezeti hovatartozás is szerepet játszhatott, valamint továbbra is megoldatlan a bérek és az életpályamodell kérdése.

A professzorok külön bírálták azt a tanárképzési reformot is, amelyet szerintük Hankó Balázs és Takaró Mihály elképzelései alapján vezettek be, és amelynek egyik kísérleti helyszíne Eger lett.

Pap József szerint az országos politikai változások után lehetőség nyílt egy új korszak megteremtésére:

„Szerencsére, egyértelműen véget ért az elmúlt másfél évtized kórosan tudás- és tudományellenes, tudomány-, oktatás- és felsőoktatás-politikai gyakorlata. A rektor asszony a mi javaslatainkhoz fűzött reflexióban ugyan valamiféle virágkorként értelmezte ezt a korszakot, ám a tények ezt egyáltalán nem támasztják alá.”

Hasonlóan élesen fogalmazott Rainer M. János, a Történettudományi Doktori Iskola vezetője is:

„A józan ész uralma mentes a szélsőségektől. A magyar autokrata rezsim másfél évtizede nem törekedett semmiféle egyensúlyra, szembement a józan ész elveivel, viszont kizárólagosságra törekedett az élet minden területén. Ennek vége – s erre éppen az egyetem polgársága zömét adó fiatal generáció mondott érzelemdús nemet.”

A professzorok végül egyhangú döntéssel határoztak arról, hogy külön bizottságot hoznak létre az egyetem új szervezeti és működési rendjének kidolgozására. A testület feladata lesz olyan javaslatok elkészítése, amelyek erősíthetik az egyetemi autonómiát, valamint újragondolhatják a fenntartó és az intézmény kapcsolatát.

Emellett felülvizsgálják a jelenlegi tanárképzési programot is. A tervek szerint már az idei felvételi évfolyamok esetében visszatérnének a korábbi mintatantervekhez, továbbá nagyobb hangsúlyt kapna a tudományos teljesítmény és a szakmai minőség elve.

A tanácskozáson szóba kerültek Takaró Mihály korábbi megnyilvánulásai is. Több felszólaló szerint az egyetemen elhangzott kirekesztő és antiszemita kijelentések az intézményi autonómia súlyos sérelmét jelentették. A vita során Pajtókné Tari Ilona rektor kijelentette, hogy az egyetemen nincs helye semmilyen kirekesztő megnyilvánulásnak. 

Pajtókné Tari Ilona rektor (Pajtók Gábor korábbi képviselő felesége) a 444 kérdésére utólag sem látott problémát Takaró egri megjelenéseiben, állítása szerint pedig az antiszemita szövegekről nem volt tudomása - noha erről széles körben beszéltek az egyetemen, azonban az egyetemen már alulról elindult egy belső etikai vizsgálati kezdeményezés Takaró Mihály fellépései kapcsán.

A résztvevők emellett a nyilvánosság fontosságát is hangsúlyozták. Többen úgy vélték, hogy egy jól működő egyetemnek nincs oka elzárkózni a sajtó elől, ugyanakkor a 444 akkreditációs kérelmét a Professzorok Tanácsának ülésére az egyetemi vezetés korábban elutasította.

A vita végén az is elhangzott, hogy az intézmény politikai semlegességének helyreállítása alapvető cél kell legyen. A hozzászólók szerint sem az egyetem vezetői, sem munkatársai nem vehetnek részt egyetemi minőségükben politikai kampányokban, mert az súlyos etikai aggályokat vet fel.

Az elkészülő reformjavaslatokat a következő hónapokban az oktatók, dolgozók és hallgatók fórumain is megvitatják majd. Az egri egyetemen zajló folyamatok így nem csupán egy intézmény belső ügyei, hanem a magyar felsőoktatás autonómiájáról, a fenntartói szerepkör határairól és a politikai befolyás kérdéséről szóló országos vita részévé is válhatnak.

Miért fontos ez az ügy?

Az egri egyetemen kibontakozó vita túlmutat egyetlen intézmény működésén. Az elmúlt években több magyar egyetem került alapítványi vagy egyházi fenntartásba, miközben országszerte visszatérő kérdéssé vált, hogy mennyire maradhatnak önállóak az oktatási és tudományos műhelyek. Az egri professzorok most nyíltan azt állítják, hogy az autonómia sérült, és ennek helyreállítását követelik.

Különösen figyelemre méltó, hogy a kezdeményezés nem külső politikai szereplőktől, hanem maguktól az egyetem oktatóitól érkezett. Az is jelentős fejlemény, hogy a Professzorok Tanácsa egyhangúlag támogatta az autonómia megerősítését célzó javaslatokat, valamint a vitatott tanárképzési program felülvizsgálatát.

A következő hónapok kulcsfontosságúak lehetnek: eldőlhet, hogy az egyetem vezetése és fenntartója partnerként vesz-e részt a reformfolyamatban, vagy újabb konfliktusok bontakoznak ki. Az egri példa akár más felsőoktatási intézmények számára is mintát adhat arra, hogyan próbálhatják újradefiniálni saját autonómiájukat a változó politikai környezetben.