Csaknem hat évtizede ünnepeljük a költészet napját április 11-én. Eleinte a munkásmozgalmi líráról szólt az ünnep, de idővel levetkőzte az osztályharcos jelleget.

56 évvel ezelőtt ünnepelte először az irodalombarát olvasóközönség a költészet napját. Az Azonnali felidézte az ünnep eredetét.

A dolognak – természetesen – munkásmozgalmi eredete volt: igyekeztek az akkor munkásköltőként kanonizált József Attila születésnapját ily módon rögzíteni a köztudatban. Érdekesség, hogy április 11-én született Márai Sándor is, bár az ő személye és munkássága ekkor igen távol állt a hivatalos kánontól. A magyar kultúrpolitika számára ekkor mintául a Szovjetunió szolgált: ott már 1955 óta létezett a költészet napja (gyeny poezii).

A dolog nem meglepő: a munkásmozgalom a kezdetektől fogva kihasználta a művészetekben rejlő propaganda lehetőségét, melyek közül az egyik legolcsóbb az éneklés mellett a versolvasás volt. 1956 júniusában az ünnepi könyvhéten már volt ilyen jellegű kezdeményezés, azonban a forradalom utáni megtorlás évei ezt a hagyományt (is) elnémították. Öt év múlva a könyvhéten ismét volt egy költészeti tematikájú nap, majd az Írószövetség javaslatára a Magyar Szocialista Munkáspárt Agitációs és Propaganda Osztálya 1963-ban hozott döntést az ünnepnapról.

Fotó: femina.hu

Furcsamód a költő születésének 59. évfordulóján, 1964-ben vezették be kétnapos rendezvénysorozattal (április 10-11-én) a költészet napját. Tartalma, mint már említettem, erősen a munkásmozgalmi lírára fókuszált, az idők során azonban szerencsére sikerült levetkőzni az osztályharcos jelleget. A hetvenes évektől jelentkező színvonalas programok, előadássorozatok pedig valóban saját arculatot tudtak kölcsönözni a költészet napjának.

A nőnap és május elseje mellett ez a másik olyan ünnepnap, ami átvészelte a rendszerváltást. A kommercializáció és az ellaposodás azonban ezt is utolérte. Ahogyan a nőnap esetében a virágárusok, május elsején a céllövöldések és mobilvidámpark-üzemeltetők, úgy a költészet napján a könyvesboltok igyekeznek portékájukat mindenféle módon ránk sózni. A közösségi média korában pedig ez az a nap, amikor mindenki rájön, hogy szereti a költészetet, és az üzenőfalakat ellepik a jobb-rosszabb versek.

Ez a szebb sorsot érdemlő ünnepnap most, a karantén idején talán új jelentést nyerhet, köszönhetően annak a rengeteg igényes tartalomnak, amivel színészek, színházak és más irodalomkedvelők elárasztották az internetet. Ez a jelenség is jól mutatja, hogy kritikus időszakokban a költészetre ugyanúgy szükség van, mint minden más művészetre.

Az Azonnali cikkében József Attila személyének halála után kisajátításáról is olvashatnak.

Ők kapták Egerben a városi kitüntetéseket a Magyar Kultúra Napja alkalmából