Botrányok súlyosbítják Eger kulturális életét

Az elmúlt hetekben három ügy kavarta fel Eger közéletét, amelyek közös pontja, hogy mind a város kulturális szövetét érintik. Antiszemita megnyilvánulás, szélsőjobboldali kötődésű kinevezés és egy értékes műtárgy eltűnése: ezek együtt súlyos kérdéseket vetnek fel arról, merre tart Eger kulturális élete. Meg egyáltalán: van-e, akit komolyan érdekli még a szakmaiság és az elhivatottság?

Rák Sándorné antiszemita bejegyzése és a Fidesz mismásolása

Rák Sándorné, fideszes önkormányzati képviselő és a Kulturális és Idegenforgalmi Bizottság akkori elnöke közösségi oldalán osztott meg antiszemita tartalmú bejegyzést, amelyben Dobrev Klárát többek között „judeo-bolsevikként” nevezte. A poszt komoly felháborodást váltott ki: ellenzéki képviselők, civil szervezetek és helyi polgárok követelték a politikus lemondását, sőt még a MAZSIHISZ is mélyreható, következményeket maga után vonó vizsgálatot követelt.

Rák Sándorné mindössze csak elnézést kért, eltávolította a bejegyzést, és azzal védekezett, hogy nem olvasta el alaposan a tartalmat. A Fidesz-frakció ugyan visszahívta őt a bizottsági elnöki tisztségből, de frakció-tagságát és képviselői mandátumát továbbra is megtarthatta. Az ügy komoly sebet ejtett a város kulturális reputációján: ha egy kulturális vezető antiszemita tartalmakat terjeszt, az nemcsak a helyi közösség bizalmát ássa alá, hanem országos szinten is rombolja Eger hitelességét. Ha meg képtelen arra, hogy megnézze, hogy miket ír, akkor pedig szakmailag is alkalmatlan.

Bognár Ignác a Kulturális Bizottság élén

Az antiszemita botrány utóélete sem csillapította a kedélyeket. A Kulturális és Idegenforgalmi Bizottság ülésén, ahol felmerült volna, hogy hivatalosan is elhatárolódjanak Rák Sándorné megnyilvánulásától, a Fidesz többség nem engedte napirendre venni a kérdést.

Mivel Rák Sándorné nem volt jelen, az ülés levezetésére a korelnök került sor: így került a bizottság élére ideiglenesen – majd véglegesen - Bognár Ignác, a Mi Hazánk politikusa. Bár a döntés formailag szabályos volt, politikai üzenetértéke nyilvánvaló: a kulturális bizottság vezetésébe olyan párt képviselője került, amelyet sokan szélsőjobboldali, uszító retorikájáról ismernek. Ezt a képet Bognár Ignác maga is megerősítette, ugyanis a minap egy szolnoki tüntetésen a következő táblával fotózkodott és büszkélkedett a közösségi felületén:

Ezek a lépések érzékenyen érintik Eger kulturális politikáját, hiszen a bizottság dönt arról, milyen programokat és művészeti projekteket támogat a város.

A Kepes Központ műtárgyának eltűnése

Annak, hogy Egerben a kultúra a legmostohább gyerek, újabb áldozata lett: még mélyebbre lökte a posványba a várost a hír, hogy a Kepes Központból eltűnt egy nemzetközileg elismert japán iparművész által tervezett pult, amelynek beszerzési értéke mintegy 5 millió forint volt. Az installációt városházi utasításra szétvágták és elszállították, állítólag „restaurálási céllal” került önkormányzati raktárba, azonban mi utána jártunk és odáig sikerült kinyomozni a pult sorsát, hogy azt az egri MÉH-telepre (!) szállították, és egy ideig ott tartották, de a botrány kirobbanása után elszállították. Hogy hova, azt nem árulja el senki, akinek felflőssége lenne az ügyben.

Az ügy körül számos kérdés tisztázatlan: nem világos, milyen dokumentumok alapján döntöttek az eltávolításról, ki felelt a szakmai előkészítésért, és hol található most a mű. Az egyik alkotó, Maróy Ákos sem kapott egyértelmű tájékoztatást. A mű sorsáról eddig fotó sem jelent meg, a nyilvánosság csak találgat. A szakmai és jogi felelősség kérdései egyaránt felmerülnek, hiszen ha egy értékes alkotás így sérül, az hosszú távon rontja Eger kulturális intézményeinek presztízsét, nem is beszélve arról, hogy a világhíres Kepes-hagyaték mennyire gazdátlanná lett.

A három ügy közös tanulsága, hogy Eger kulturális életét egyre inkább politikai játszmák és az átláthatatlanság árnyékolja be. Antiszemita megnyilvánulások, szélsőjobboldali politikai befolyás és egy értékes műtárgy sorsának tisztázatlansága mind azt jelzik: a városban hiányoznak azok a stabil szakmai és etikai keretek, amelyek biztosíthatnák a kulturális közélet tisztaságát és hitelességét – ezt a képet pedig a Fidesz lelkesen és rendületlenül festi.

indexkép: Lázár János facebook