A világ nem áll meg, de mi olykor megállhatnánk, hogy ezt a csodás körforgást egy kicsit jobban élvezzük.

Igen, ha úgy vesszük, ez a cikk nem szól semmiről, ha pedig úgy vesszük, szinte minden benne van ebben a néhány sorban. Csak úgy cikáztak ma (még péntek késő este írtam ezt a párt sort) is a hírek: az agresszor oroszok, piti bűnözők Heves megyében, nem annyira piti politikusbűnözők, befeszült városvezetők és így tovább. De (az elsőt leszámítva a fenti felsorolásból) mit számítanak ezek ahhoz képest, amikor megállhatunk egy kis időre és rácsodálkozhatunk arra, hogy a világ, ahol élünk, milyen csodás energiákat mozgósít minden nap anélkül, hogy azt, ami ezt mozgatja, érdekelné, hogyan tesszük tönkre a Földet és egymást.

Ez a fenti néhány gondolat azután született, hogy az ország egyik legjobb fényképészének fotóit megláttam a Magyar Távirati Iroda hírfolyamában. Komka Péter kitalálta, hogy pénteken megvárja, míg lemegy a Nap és feljön helyette a Hold, és ezt szerencsére le is fotózta, mégpedig Egerből.

Mi most megmutathatjuk ezeket a fotókat, és csak egy odaképzelt zárójelben jegyezném meg: olykor álljunk meg egy picit, merítsünk erőt ezekből a csodás látványokból és gondoljunk bele, mennyire kis porszem vagyunk mi ebben a hatalmas gépezetben, de mégis milyen nagy károkat tudunk okozni azzal, hogy nem tiszteljük a körülöttünk lévő világot.

Íme, a lenyugvó Nap Egerből:

És a felkelő Hold a Nagy-Eged hegyen lévő kilátó mögött:

Fotók: Komka Péter/MTI