Weil Zoltán, az Egriszín főszerkesztője véleménycikkében úgy fogalmaz, hogy szerinte az egri városfejlesztési stratégia társadalmi egyeztetése komoly legitimációs kérdéseket vet fel. A szerző úgy véli, hogy „olyanok kérik az egriek véleményét, és akarnak majd dönteni évtizedes fejlesztésekről, akik mögött már gyakorlatilag semmilyen társadalmi támogatottság nem tapintható.”

A publicisztika ezt a helyzetet országos politikai folyamatokba helyezi. A szerző állítása szerint „április 12-én valóban forradalom tört ki”, amely szerinte gyökeresen átrendezte a politikai viszonyokat. Ennek nyomán úgy fogalmaz: „a forradalomnak nem ellenzéke van, hanem ellenforradalmárok küzdenek az eltiprásáért.”

Külön fejezet foglalkozik a Fidesz önkormányzati politikájával is. A szerző szerint Orbán Viktor „kijelölte az önkormányzatokat fideszes végváraknak, a polgármestereket megtette kapitánynak”, ami szerinte megnehezíti a helyi politikai konszolidációt. Ez tapasztalható Egerben is.

A fideszes önkormányzatok szerkezete országosan hasonló. Léteznek a masszív kontraszelekció termékei, a kirobbanthatatlan Orbán-hitű pártkatonák, akik az elmúlt évtizedekben bátran exponálták magukat mindenféle központi eszementség mellett. Rettegtek a migránsoktól, szidták Sorost, követelték a Tisza nemlétező programjától az elhatárolódást, és fenyegetődztek az átműtött ukrán óvodások támadásával. És vannak azok, akik egyszerűen tudomásul vették, hogy „az van, ami van”, és megpróbáltak abban a rendszerben boldogulni. Egerben is ez a kettősség jellemzi a Fidesz többségét.

Az egri helyzetet értékelve a publicisztika úgy fogalmaz, hogy „Vágner Ákos polgármester úr láthatóan próbál úgy tenni, hogy nincs itt semmiféle politikai determináció”, ugyanakkor a szerző szerint a városvezetés hitelességi problémákkal küzd.

Összességében hitelességi válságba kerültek a helyi önkormányzatok. Amelyek vezetése eddig is „nőverő-magyarpéterezett”, azok simán maradtak önazonos szarháziak gyülekezete, míg a normalizálódás útját választani akarók szembe kerültek azzal a dilemmával, hogy rájuk égett a zsarnokság egyenruhája. Bármit tesznek, az az áprilisi forradalom szemüvegén át nézve a bukott rendszer vergődésének hat. Bennük a többség Rogánt, Szijjártót, Lázárt és Orbánt és a többi rémséget látja.

A cikk végkövetkeztetése szerint „mára kristálytisztán látszik, hogy a Fidesznek nincs visszaút”, ezért a helyi politikai szereplőknek is döntést kell hozniuk saját jövőjükről.

Ebből aztán az következik, hogy ha Eger vezetése nem áll át (szakad ketté) a demokratikus Magyarország pártjára, akkor osztozik a megsemmisülő Fidesz-KDNP sorsában. Igen, a rossz hír az, hogy a KDNP sem menekülőút. Főleg nem Egerben.

A szerző zárásként arra figyelmeztet: „Na, ezért érdemes civilbe öltözni, a civileknek meg résen lenni.”

indexkép: Orbán Viktor facebook