“A magyar kormány szándékosan mérgezi ezt az országot, hogy totális kontroll alatt tartsa és uralkodhasson fölötte” – ezekkel a szavakkal kezdődött délután a Hősök terén tartott demonstráció, amelyet a Loupe Színházi Társulás szervezett a szabad közterekért, a tiszta közbeszédért és az emberi méltósághoz méltó politikai kultúráért. 

A szervezők külön hangsúlyozták, hogy nem pártpolitikai akcióról van szó: arra kérték a résztvevőket, hogy ne hozzanak pártjelvényeket vagy zászlókat, ne használjanak transzparenseket olyan szimbólumokkal, amelyek pártokhoz köthetők. Az időpont sem véletlen: a rendezvény a Magyar Dráma Napján volt, amely szimbolikusan kötődik a szólásszabadság és a közéleti dialógus fontosságához. 

• Pottyondy Edina influenszer szerint a kormány olyan, mint aki “gyerekét betegíti meg”, hogy uralkodhasson rajta – metaforájával arra utalt, hogy a vélt propaganda, manipuláció és félelemkeltés tudatos eszköz. Szavait a „totális kontroll” és a „gyűlöletkeltés” kulcsszavakkal tette még erőteljesebbé. 

• Molnár Áron tolmácsolta azt a felháborodást, amikor meghallotta, hogy egy rendszer propagandistája kijelentette: a jobboldalon nem lennének szomorúak, ha az ő halála következne be. Az efféle megszólalások szerinte túlmutatnak a politikai kritika határán, és az emberi élethez való viszonyt is mérgezik. 

• Lengyel Tamás színész az empátia, megbékélés és közösségépítés fontosságát hangsúlyozta. Szerinte az ország egyik legnagyobb baja, hogy rengeteg a gyűlölet, a düh és a megosztottság, és hogy a pártok politikai érdekek mentén használják fel ezeket az érzéseket. Ő is arra szólított fel, hogy tegyünk különbséget a pártpolitikai viszály és a demokratikus közbeszéd között. 

A tüntetés hivatalosan 17:30-kor kezdődött, és másfél órát tartott. A tér és a környező utcák – köztük az Andrássy út és a Dózsa György út – részben lezárásra kerültek. 

A résztvevők közt sokan középkorúak voltak, de családok gyerekekkel is érkeztek, a hangulat – legalább kezdetben – viszonylag békés és ünnepélyes volt. A demonstrálók közös versmondással (pl. József Attila „Levegőt!”) indították az eseményt. 

Estefelé, amikor a hivatalos program része befejeződött, a tömeg nagy része hazafelé indult. 

A beszédek több ponton is hasonló kritikákat fogalmaztak meg:

• propaganda, nyomásgyakorlás, az igazság torzítása a közéletben és a médiában; 

• gyűlöletkeltés, megosztás elősegítése politikai érdekek mentén; 

• szükség empátiára, tiszteletteljes vitára, hogy ne a közöny legyen uralkodó; 

• félelem és öncenzúra tapasztalata sokak részéről.

A szervezők üzenete világos: nem pusztán tüntetésről van szó, hanem a közbeszéd normáinak, a közösségi életnek és az emberek közti viszonyoknak a helyreállításáról. Felhívták a figyelmet arra is, hogy a politikai kultúra és a szólásszabadság kérdése nem csak elvont ügy, hanem mindennapi valóság azok számára, akiknek az identitását, emberi méltóságát vagy biztonságát érinti.